Minden kép és költemény

Minden kép és költemény is Sharing a Link

kavekkozt:

ezen a héten a Frieze Art Fairen dolgozom kiküldetésben (úgyhogy nem kismamáknak, hanem művészeknek és műgyűjtőknek főzök kávét, micsoda változás), és azt kell mondanom, hogy már a gondolatától is rosszul érzem magam, hogy holnap is vissza kell mennem, túl posh nekem ez a modern…

A lázadó Alfot és a csupaszív Ivyt egy személyben testesíted meg akkor!

Németországban a koldusok nutellát esznek

Meine erste Ramensuppe.
-ízre még asszem nem az igazi, bár még kell kóstolnom egy eredetit.

Meine erste Ramensuppe.

-ízre még asszem nem az igazi, bár még kell kóstolnom egy eredetit.

Miezekatze

Sajnos hétfő óta meg vagyok hűlve,így csak jól begyógyszerezve vonszolom magam az első héten az Philosophikum, a könyvtár meg az idegen nyelvek között. Az előbbiek épületek, és mikor kicsit jobban feleszmélek, mindig elmerengek rajtuk, hogy hogy lehetnek szegények ennyire csúnyák. Van köztük egy tavacska és benne egy “szökókút” is. Ha mondjuk egy elhagyott gyártelep mélygarázsában megtelepedő rozsdától vöröses pocsolyával kellene összehasonlítanom, akkor az utóbbiban találnék legalább valami vadregényességet, de ezt tényleg nem értem (majd hozok képet is, ha el nem felejtem).

Az utóbbiban mintha fejlődést mutatnék (bár a Sprachstundéra úgy néz ki, nem akarnak felvenni), de eddig nem értettem mit beszélnek az emberek egymás között, csak akkor, ha hozzám szóltak, ma viszont tisztán értettem egy beszélgetést, amíg az S-Bahnra vártam. Bár lehet, ez csak azért volt, mert a néni annyira hangosan beszélt, hogy először megijedtem, mikor meghallottam minden estre megtudtam, hogy a néni mit szeret főzni, mire van szüksége az élethez, hogy egyedül él, de van 5 cicája, három kutyája (az egyik valamilyen juhász, már elfelejtettem, viszont a másik egy labrador keverék Magyarországról) és 13! nyuszija, akiknek külön szobát tart fenn a lakásában. E fejlődésnek viszont még egyelőre nem mutatkozik pozitív oldala, mivel a nap nagy részében arra a szakaszra áhítozom, amikor esti csöndes magányomban a takaró alatt szürcsölhetem a gyömbérteát, s ha meg kell szólalnom, úgy tűnik számomra, csak szótöredékeket tudok amikkel mindent el lehetne mondani, de én képtelen vagyok jól összerakni őket. Általában persze megértenek - feltéve, ha másodjára sikerül hangosabban elismételni, mit akarok. Még jó novellacímek is eszembe jutnak, kár, hogy csak címek, és kár, hogy már évek óta nem írok semmit.

Egyébként mióta itt vagyok én is láttam már Kaninchent a Deutzer Freiheit megálló melletti parkban. Utána akartam futni, de csodaország helyett egy pisilő bácsira akadtam: vissza is fordultam várni az U-Bahnt. Mindig sokat kell várni, azt hiszem, lassan meg kéne ismerkedjek a buszokkal is, ha nem akarok minden órámról elkésni. Ma is vártam 12 percet, és azt gondoltam, végre elmegyek egy erasmus-programra, de nem ismertem senkit, és elnéztem, hogy mindenki sört iszik a hidegben: a fájós torkomra gondoltam, és rájöttem, hogy én most erre nem leszek képes. A mellettem álló fiú épp rászánta magát, hogy megkérdezze, honnan való vagyok, amikor befutott a következő 9-es, én visszarecsegtem, hogy hungary, de beteg vagyok, és eltűntem. 

Viszont este hazafelé még találkoztam egy jól megtermett Igel-el (igaz, a könyvtár gépterme is telivan velük, de azok vékonykliensek) és napközben az eső ellenére azt is felfedeztem, hogy az egyetem melletti parkban a villanydróton papagájok ülnek. 

Na, was habe ich heute gesehen?

Na, was habe ich heute gesehen?

Esteledik - és hűvösödik - Kölnben.

Azt a javaslatot kaptam, a dómot meg kell nézni az esti világításban is, mert nagyon szép: és tényleg

Még indulásom előtt ezt a kis ajándékot kaptam Kristóftól, tegnap meg kellett kóstolnom, mert nem volt semmi kajám már (ismét az “elköltöztem az éjjelnappali mellől, de még mindig csak akkor gondolok ételre, amikor megéhezem” válságban vagyok, ráadásul Köln katolikus város, tehát vasárnap kein Geschäft. Mesésen finom. Ma pedig végre meg tudtam nézni, hogy mi is ez (igen, az édességgel a wifikódot takartam ki): 
Sora no tabi (Clouds at Sunset) Made with white azuki beans for a refreshing, non-cloying flavor, and designed to suggest the beauty of the cloud-dotted sky at sunset as seen through the window of an airplane. 
Note: Available only at the Tokyo (Haneda) and Narita International Airports.”
Hát, szóval hálás vagyok, hogy első repülőutamra ilyesmivel a zsebemben indítottak otthonról, köszi K.

Még indulásom előtt ezt a kis ajándékot kaptam Kristóftól, tegnap meg kellett kóstolnom, mert nem volt semmi kajám már (ismét az “elköltöztem az éjjelnappali mellől, de még mindig csak akkor gondolok ételre, amikor megéhezem” válságban vagyok, ráadásul Köln katolikus város, tehát vasárnap kein Geschäft. Mesésen finom. Ma pedig végre meg tudtam nézni, hogy mi is ez (igen, az édességgel a wifikódot takartam ki): 

Sora no tabi (Clouds at Sunset) Made with white azuki beans for a refreshing, non-cloying flavor, and designed to suggest the beauty of the cloud-dotted sky at sunset as seen through the window of an airplane. 

Note: Available only at the Tokyo (Haneda) and Narita International Airports.”

Hát, szóval hálás vagyok, hogy első repülőutamra ilyesmivel a zsebemben indítottak otthonról, köszi K.

Also, megérkeztem Kölnbe, és már internetem is van!

Also, megérkeztem Kölnbe, és már internetem is van!

búcsúbuli, búcsúbúcsúbuli, búcsúbor (két dugóval). Különböző barátaim egyszerre egy helyen.

Most már aztán el kell jutni valahogy a uni kölnre.

S ahol a pletykákat legszívesebben hallják, az nem a kávénénikékből, hanem a tudósokból álló kör. Nincs olyan háládatos termőfölde a mendemondáknak, mint amelyet tudósok és művészek taposnak.
Jókai Mór: Eppur si muove. Vajon én kávénénike leszek, vagy tudós? Talán leginkább mendemonda lennék.


Stuff I like

See more stuff I like